Némán állok a jól öltözött pesti éjszakában.
Most balra vagy jobbra nézek, és úgy általában
Magányosan az utcán innen, vagy bárhol,
divatváros – lelkem forgataga a mámor.
Morogva zörren rám oldalról a vándor,
Fél vállról tán félek komor alakjától –
ugyancsak ismerem? Sziluettje távol,
magamat hallottam ki az ő hangjából.
Minden szürke alak bronzzá lesz, ha párban
Sétálhat a divatos pesti éjszakában,
én párom a jól öltözött éjszaka maga –
engem befogad a koszos pesti fény szaga.
Most jobbra és balra nézek, és úgy igazán
magamra ismerek a vándor letűnő hangján,
előre indulok látatlan utam követve –
hadd lássam, mit hoz a divatos pesti este!