Táncoltál az utcán boldogan,
Szerdán történt mikor eldöntöttem
Számomra nincs ünnepelni való,
Hiába lettem nagykorú, ez hanyagolható.
De te minden kötöttség nélkül szabadon,
Forogtál jobbra-balra, fel-le,
Gondjaidat elfeledve.
(Bár én is ily’ szabad lennék, visszatart
Konzervatív regnálásom, s a rám rótt teher).
Ha szerdán egy időben lettünk volna,
Abban a bizonyos szűk utcában,
Derekadat átkarolva, mélyen a szemedbe nézve
Premierplánban – Isten így rendezte.
Vállamra hajtottad volna fejed, s ketten
Szökkentünk volna ki a világból,
S az elhagyott szűk utcából.
