Repedt kristály fénylik lábunk alatt,
Gyémántok között az öröm szabad.
Zuhanás vagy lebegés zokogó fátyla,
Maga se tudja melyik az igaz világa.
Forró esőben, rideg harmat,
Oltja szomjam békés vallomásba.
Kormos kő, morgó hamu,
Ez vélem én, egy ázott hattyú.
Húsomba marva eped vérem,
Naplementébe veszett színem.
Fehér toll, vörös rózsa,
Szabad madár, poros hangja.
Fekete hamu, sebekkel lebegek,
Fék vesztett szárnyam, pora temet be.
