Álmodó két karodba szuszogva hull a Pillanat,
Talpunk alatt a hűvös betonba simul a Hallgatag.
Valahogy kerítjük és zárjuk a percet egyre magukba,
Valahogy értelmét kanyarítja a “holnap látlak” részmondat.
Valahogy, ahol ütközik a kezünk, összeér a város,
Valahogy virul fel a május, lelkemben lángra kapok,
Valahogy már nekem csak a valahogy maradt.
Valahogy horgony-pont lesz mi máshol bizonytalan.
