A Margit híd teraszán súgja füstének melegét.
A Hold bírálón tekint fel a Dunáról,
összehúzott szemöldöke nyikorog
az üvegek hajtövén.
A megdöntött arcot kalap
siklórepülése követi.
Mesteri irónia, még ma este a hídon.
Hátulról tuszkolja a Parlament
sürgető ágyúgolyókkal.
Statisztikai pontosság: bemérve a
horzsolások fakó hegei.
Elmereng a hévek poros, kattogó ablakán –
mennyi mindenről lemondott miattuk.
Elment egy másik is.
Az üres teraszon már csak egy kortynyi a lét.
Csak a hév tudja,
hogy versenyt fut a végső cseppekkel.
Egy megálló maradt ott az örök szilárdságban,
süllyednek a dús pillantások.