Szédeleg a tollam
a hullámok ölének körútján,
a testem szétfolyik az ágyon.
Billegő fejjel az átmenet kiútjában
elbarikádozom a viharos nyugalmat.
Simogat a beszívott levegő, és arcom
tántorog a matracperemem.
A forrásban sárbuborékot szül
gyomrom mocsara, hogy
bágyadt szájízemmel együtt
bizonytalanul ölelésbe burkoljanak.
Holnap majd sarokba szoríthat
a mérték,
most nem tépem szét
arcomat
a padló embriópózában.