megállítható

könnyes éjszakákon átremegett kezek
szorították a mondatokat a szájába
oda a fogai közé
ahová okádni járt már csak a gondolat
vagy lenyúlt a torkáig
hogy visszafelé jöjjön az élet

ami még bocsánatot akart kérni
de nem volt már kitől
mert elvitte a szél szagú férfi
a testes bűzt

mindenki lemond végül valakiről:
önmagáról önmagától

kellett volna táplálni a testét hogy
el ne hagyja a lelke
de nem volt lélek
csak ítélet
jogtalan pálca törés amit
sosem érzett senki a saját bőrén
csak az övén torolták le

a múltat de az elmúlt
a most is mindjárt elmúlik
így csak felesleges kampó
a pont felett a kérdőjel
amit beleállított a fejébe

a világ ami nem hagyta hogy örökké
gyerek maradhasson
“a fejlődés megállítható”

így hát úgy ment ahogy jött:
ráncosan és véresen
sírva át magát
a szél szagú férfi karjaiba

“megállítható” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Keményen jeleníted meg az öngyilkos- jelölt sorsát!
    Együttélünk az elmúlással,csak élők az élőkkel!
    Szeretettel:Gugi

  2. Nagyon szép, ihletett sorok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. “így hát úgy ment ahogy jött:
    ráncosan és véresen
    sírva át magát
    a szél szagú férfi karjaiba”

    Megrázó, szomorú sorok.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!