hallgatásba csikorgatott fogak
tördelik a teret,időt,kezet
az árnyékot ami lefolyik az útra
csendben a repedésekbe húzva
közénk egy választ és egy vonalat
hogy nem tudom átlépni pedig át kéne
a határaimat
és dadogva ringat a remegés
de csak belülről mert ki nem juthat
hang ami összetörné a pillanatot
tányérokat,ajándékokat,szíveket
mert lábnyomaira nem léphetek
a csalódásnak
se a valóságnak háttal nekem
hideg kezembe szorítva a hideg lelkem
rejtem el repedéseibe a betonnak
amíg be nem sötétedik
és nem látlak többé
köszönöm szépen
Ha nem értenélek, nem is írnék! Lépd át a határaidat, csak előbb vigyázz az őrökre!Érted?
Szeretettel:Gugi
köszönöm szépen!
Hideg kéz, hideg lélek, fájdalmas, reménytelen sorok.
Szeretettel: Rita💐