Fekete rózsa

Üres sivatag a lelkem,
Növény ott nem terem egy sem.
Vihar, éjféli sötétség,
Csontig hatol a süvítő szél.

Ott fekszem magányomban
Egy dűne árnyékában,
És halálvirág nyílik,
Ahol vérem vöröslik.

Átvágom a torkom,
Táplálom a virágom,
Amit akkor ültettem,
Amikor még szerettem.

Szólj hozzá!