Üres sivatag a lelkem,
Növény ott nem terem egy sem.
Vihar, éjféli sötétség,
Csontig hatol a süvítő szél.
Ott fekszem magányomban
Egy dűne árnyékában,
És halálvirág nyílik,
Ahol vérem vöröslik.
Átvágom a torkom,
Táplálom a virágom,
Amit akkor ültettem,
Amikor még szerettem.