Páli Nauszika : Egy magányos lélek gondolatai
Egy testbe zárva
létezem, s halok
csodákra várva,
mégis csak árva
magányos lélek vagyok.
Ha lenne hangom
üvöltenék hangosan,
és tudnák rangomat,
de ez már rohamosan
emészti fáradt tudatomat.
A múltbéli akaratom
is igen csak gyenge.
Többé nem takarhatom
inkább leszek csendbe,
ne lássák, hogy szenvedem…