Sötétlő kövér kör most a hold,
S a kezemben olvad a HB-s ceruza.
Az időhöz az óra hozzátold,
Majd szemét szótlanul behunyja.
G-mollban festem alá az estét,
Egy dallam hajlik át a szobán,
Elmesélek egy régi mesét,
Egy ócska zongorán.
Arany udvarban könyökölnek a csillagok,
S én reménytelenül szerelmes vagyok.
Szerelmes mint a szív-színű pipacsok,
Mikor a mezőn lábnyomot hagyok.
Vége. A fedelet finoman lecsukom,
S még némán ülök percekig.
S ahogy szememet lágyan becsukom,
Elérek lelkemtől lelkedig.