Egység
Füst szelídítette ajkak. A fejed a földet
nyomja, s látod hogy változik az ég, s
hogy hal és születik egy felhő.
Melyet soha többet nem látsz.
A szellő játszani próbál veled.
A kócos haj, mely változékony.
A gerincoszlopod mint egy vezeték
a hangyák felett. Ízes, Ropogós lábak sietnek.
Nem feléd. Tőled el.
Már az árnyék sem ölel téged,
magad vagy és félénk.
A nedvesség mára már idegen lett.
Ebéd. Hidegen hagy.
Hisz még csak nem is bárány..
Tiba Patrik