Háromszázhatvan meg öt nap
Óta tűkön ülve várlak.
Hogy álljak ellen a vágynak
Mikor hajlanak fűszálak
Amelyek minket sajnálnak.
Az életnek értelmet ad
Az érzés mi átjárt rajtad
Midőn tekintetem elkaptad.
Tudatod módosítója
Lennék én egyetlen szóra,
Merüljünk el millió csókban
Míg lényed csodálom szótlan’.
Mikor érzem az illatodat,
Nem számolom a holnapokat,
Csakis a ma foglalkoztat,
Hol Élet a legfontosabb.