Bennünk járt az Ősz. Tudom, láttam.
Felszakítja a szilárd, színes vásznat
Mit magára kapott a fiatal Nyár.
Nyúl, szorít, sulykol, magyaráz,
Szelével borít kabátot a szívekre.
Bennük is ott volt, földszínű tekintet
Pislogott lelkükből, furcsán ölelő
Alakká vált a fán az ág, kérlelő
Dalt írt kottára az éj, csendesedő
Létalakká válunk, így a nyár után, tűnő.
Lettünk Augusztusból elillanó tükörben
Születő, aranysárga Szeptember szülöttek.
“Augusztusi ősz” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm szépen! 🙂
Lélekmelengetően jó! Gratulálok!