November van, fáradt már a nátha,
a Hős utca giroszillatába
lassan ballagnak be az emberek.
Az elhasználódott esővizet
a hidrofób járda egyre taszítja,
és a zsíros égre löki vissza.
Ott Fent manapság ezért sárosak,
ezért köp az ég mindig sárosat.
Mostanában mintha fakóbb volna,
mostanában nem ad olyan nagyot.
A város is az ország koszfoltja,
én is szürkébb és soványabb vagyok.
De nézd, a kapu aranylik. De szép!
A napfény folyik rajta szerteszét.