Az ébrenlétben én Pinokkió voltam
Azt hazudtam, olyan vagyok, mint bárki más
De közelről láthatod, hogy szemérmetlen s holtan
Lóg ki belőlem a normalitás.
Fából van az emberi lényem
De minden más ömlik, pancsol bennem
Tán húsból, vérből épp kifogyott a készlet
Hogy ezzé a bábbá nekem kellett lennem.
Álmomban én voltam Esmeralda
S táncommal lehoztam istent az égből
Birodalmam a csodák udvara
Hol bohózat lesz a szenvedésből.
Meztelen hódítottam meg Párizst
Miközben muzsikát szereztem az elmúláson
S mikor lelkeddel majd a macska játszik
Én hajnali pír leszek a Notre Damon.
