Elragadnád tőle azt, mit birtokolni vétek,
mit csak szemmel nézel, de nem kapod meg.
Tudnál vele bánni, mikor felkel benne a sötétség,
aminek még Lucifer is fejet hajtva csendben búcsút int?
Ismered az embert, akit a tükörben látsz,
Ismered legnagyobb félelmeit, leghőbb vágyát?
Tudod milyen, ha felemészti a múlt,
Amikor zokogva kiáltja, üss, vagy fuss?
Fognád a kezét, de még magad sem ismered,
Már évek óta nem állítottak tükröt neked,
Ismerem a hegyet, mi önszántából egy métert nem ment,
másra bízta sorsát, vigyék őt messzire.
A kedvesség mögött rejlik a sötétség,
s a fény, mi gyökerest borítja fel életed,
de a tudás nem adja könnyen magát,
Vedd el, ha mered.