Látók

A juharlevelek,
Mint összefagyott vérdarabok,
Egy egyenlőtlen küzdelem eredményét jelzik,
Ropogós fekete kismacskák a félhomályban,
Nem mozdulnak, szemük sincsen,
Október cinikus könnyei felszáradnak,
Mikor lángra lobbantja az eget,
Sírni készteti a szerelmest és a festőt,
Mert egyikük sem racionális,
Ezért látnak tragédiát minden rothadó levélben,
Minden elszalasztott hajnalban.