Érted szólok árnyék, aki mára vagy
Az édesapámnak sokat jelentettél
Ezért szívem egy ütemet érted most kihagy
Biztos voltam benne, hogy még találkozunk
Olyan embernek tűntél, akivel
Előbb utóbb úgyis összefutunk
Évek teltek el és te nem öregedtél
Vidáman, nevetve élted életed perceit
De jajj! Te is mi mindent cipelhettél…
Nem hivatás járuléka, nem szemrehányás
Nem a pokol sötét bugyra,
Csupán emberi áldás
Áldás az erő, amivel ölni lehet
Áldás az akarat, áldás a téboly
Várjuk hát érted egy néma percet!