Fekete vásznon pötty lent a Föld,
Polcomon egy sor könyv kidőlt.
Porba borult korok világa
Halotti leplet terít magára.
Plafonról elröppent álom csüng.
Öregszik, fárad, kiürül a csönd.
A lapokat pókháló lepi,
Kezem sután a tintát keresi.
Félszegen remeg a lámpafény,
Az emberi elme árva lény.
Köszönöm szépen, örülök! 🙂
Szeretettel: Csenge
Kedves Csenge! Minden strófádban van egy kép és az mellett egy filozófia.
Ügyes és szép. Grat.
Szeretettel: Gugi
Kedves Csenge!
Nagyon tetszik, szép vers! 🙂
Zita