Mi, gyermekek, nem tudhatunk sokat,
Csak nevetve mutatjuk fogainkat.
Nem gondolunk a jövő ürességére,
Mert túl édes a ,,Most” gyümölcse.
Nem tudhatjuk milyen az, ha fáj,
Hiszen a gyerekeknek nem kár.
Mint a bolondok, úgy futunk előre,
De senki sem mondja, hogy a semmibe.
Mi, gyermekek, nem tudhatunk sokat,
Mégis mi az az önálló gondolat?
Boldogok vagyunk, de buták és naívak,
Azt hiszik, nem tudjuk, ha hazudnak.
Meg sem érezzük,ha durván leszúrnak,
Ha az árokba dobnak, és ott hagynak.
Csak nézzük, ahogy elrepül az élet
Hideg s mozdulatlan testünk felett.