Kora délután

Kora délután, napos ég, remény;
Emlék, ezer soha meg nem történt
Hamis fény.
Csend, óra kattog szüntelen, remeg
A rend a szobában, gondolat lebeg.
A légzés, érzem, jobb már, könnyebb,
Már nem nyom úgy a fájdalom.
De mégsem nyár még, s ha tudom is,
Hogy messze értem, letagadni
nem tudom.
A poklon át rohan, és nem áll meg soha,
Mert fényt vár, és minden perccel közelebb ér.
Ezt tettem, és eljutottam ide,
s most minden nap megértem, megérte ezért.
Mégis kérek még és remélek,
még mindig többre vágyom.
De a remény édes vendég, megvéd,
És hosszú még a fiatalságom.

2023. január

Szólj hozzá!