Ha eléred a célod, megszűnik a léted,
Érted te mit beszélek?
Hűen küzdeni a célok akadályát,
Amiket magadnak találtál,
Majd hátra dőlni ha belefásulva eléred
És rá jönni, hogy romokba hever körülötted az élet
Látod, hogy boldogságod gyilkosa vagy?
Számító, rideg és kimért lett az agyad.
Ha pontosan tervezel, talán megkapod,
Azt, amiről más csak álmodhatott
De mit ér az, ha közbe bele veszel,
Ha közbe üres semmi leszel?
Hű így nem maradt az élet forgatagához,
Magadat csak egyre mélyebbre ásod.
Eltipor a Nap és a Hold fénye,
Hogyha elfelejted valódi lényed.
Bízz mélyen a bizonytalanságban,
Mert fogságba zárod magad a biztonságban.
Merülj el a spontaneitásban,
Ne zárj el utakat magadtól a világban!
Egy döntés kiolt tán százat vagy ezret,
S a lehetőség hiányával hamisságba eshetsz.
Léted az örök hitben virágzik,
Míg elméd a földön hintázik,
Ő stabilan tart a szirten,
Hogy leleshess innen,
A belsődnek a megfoghatatlan az otthon,
Material nélkül éri oltalom.
Hát akkor miért érzékszerveidnek hiszel?
Miért a kapzsiságba viszel?
Láss tisztábban csukott szemmel,
Egyesülj a szeretetben a mennyel.