Búcsú

Búcsú

Áprilisi szél lebbent,
Akit szerettünk, elment.
Körülöttem minden fekete,
Szívemből szól a szomorúság lemeze.

Ruhám csipkés-fekete,
Ez most az élet neheze.
Sokáig volt ő a világ betege,
Most övé a vegtelen mezeje.

Barackvirág illata lengedez,
Ha van valamije mindig elfelez.
Én voltam az unokája,
Ellátott mindig dúdorászva.

Meleg szíve, friss kenyere,
A falu híres remeke.
Köténye patyolat tiszta,
Nagyapám borát mindenki megissza.

Bekecs alatt Márkod fekszik,
Dolgozik ő mindig estig.
Vasárnap ő szépruhában,
Fürdik Isteni fénysugárban.

Emlékezek gyermekszívvel,
Kezemben muskátli rózsaszínnel.
Fekszel most már békességgel,
Búcsúzok angyalok énekével.