Késő tavasz délután

Késő, kora esti délután.
Eljött a tavasz a tél után.
Zöld levél csüng minden fán,
Be szép ez a délután.

Odébb lent, a virító réten,
Kicsiny virág bújik éppen.
A nap már lemenőben van az égen,
Mikor volt minden ily békés, mint régen?

Imitt-amott madár csicsereg,
Kiálltva rúg labdát fiatal gyermeksereg.
Egyik esik, másik bukik, van, ki mereng,
S van ki világot nem nézve fának fut, s az recseg.

A fák között, a lugasokban,
A királyzöldes lombokban,
A méretre nyírt bokrokban,
Pezseg az élet, akár az otthonban.

A tiszta levegőben illatok szállnak,
Van már illata a friss virágnak;
A lenyírt fű szagának,
Mámorító érzése, a leszálló est szavának.

Nem szól semmi, tücsök hiánya,
Halkan csapdos bagoly szárnya.
Életre kel az esti alakok árnya,
Leereszkedik a napnak álma.

Lassan fekszik a világ sötétben,
Betakarózik az éj leplében.
Kisgyermek ül anyja ölében,
Nyugodt minden, mint a mesében.

Késő, kora esti délután,
Eljött az éj, a nap után,
Álom csüng az éj szakállán,
Be szép ez a késő délután.