Fülembe már ódon dal rivall.
Zene, mit csak hívői szív hall.
Olyan ritmus, mi nem a máé,
Hanem a megboldogult ősapáké.
Lábam nem dobban csalóka ritmusra,
Nem perdülök, táncolok holmi hamisra.
Tenyerem részegesen nem ütöm tapsolva,
Mert nincs mai nóta, mit kiáltsak harsogva.
S nincs az ital, mit leküldjek torkomon,
Mely virítson rózsásan orcámon, orromon.
Nincs szükségem borokra, pezsgőre,
Hogy miértet adjnak fanyarú fiatal életre.
Nem kell nekem a csaló társ,
A sok (f)elszabadult, sipító kortárs.
Elég csak ránéznem a fákra, hegyekre,
Innen is tudom miért vágyom az életre.