Kuporogva feküdtem a sötét, sötét és fekete ürességben,
Csontom érintetlenül vacogott, én féltem, rettegtem.
Leestem, zuhantam a tüskék felé mint megállíthatatlan
Fekete szárnyú, göndör hajú, könnyes szemű bukott angyal.
Álmatlan álmok és üres, fakó mosolyok fényében,
Elmúlt, véget ért ami én voltam, minden egyes évem.
Reszket a tükör, azt suttogja elmúlik majd a szépségem,
A gonosz oltárán, fekete éjszakán, feláldozom lelkem.
