Gyilkos szemeid karmolják szívemet, míg ajkam a tiéd nélkül didereg. Táncolunk ködben, kastélyban, kard van a torkomban, de a te szerelmed érintetlen, halhatatlan. Hányszor suttogjak még szellemeknek szerelmünkről? Az idő néha megáll, zongora szóra lassú keringő. Karjaidban mennyire lassú az idő. Olyan sötét, olyan hideg és fekete, lelked fala, és persze a belseje. Olyan meleg, olyan kellemes mégis az érzés, hogy csókod örökké tartó elvérzés.
