Egyedül járkálok fel-alá piszkos épületekben,
Rúzsnyomos cigarettámat égetem tiltott helyeken.
Simogatja hajamat a magány és a meleg szél
De szívemben még nem ért véget a tél.
Kopott és szakadt már a farmerom alja,
Kopott és ősrégi lelkemnek ajtaja.
Fiatal és puha bőrömet ha megnyúznám
Alatta öreg ráncokra telepedne a magány.
Sok életet leélt már szellemem ezen a világon,
Ezt az életet nem élem, halkan haldoklom.
