A sűrű és nehéz lét ami lassan
Szobám csendes falaira ráül,
Vadállatot formál és harap,
Majd szívemben árnyékként kivetül.
Méz, gyertyaláng és suttogások csillapítják
Bennem a sikoltó szellem szerelmes képeit.
Sötét, sötétség kell! Eloltom a fáklyát,
Megszámolom életem egyedül élt éveit.
