Balkonra nyílik az ablakom,
Egy pók halkan szuszog a plafonon,
Reggeli madárdal hamisan zokog,
Miközben a kávé nem fő, csak kotyog.
Cincog, zakatol egy hegedű,
A fröccs nem jó mert keserű.
Magányos reflektor pislákol, éget,
Megírták valahol a közös zenénket.
Dobbansz és én veled dobbanok,
Muskátli levelén a fény csillog, kavarog.
Vezess, talán utánad indulok
Oda, hol a sötét is mosolyog.
Elég a hangunk, elfogyunk,
Álmosan egymásba bódulunk,
Dallamos minden szín mit lát szemünk,
Elég, ha holnap is lehetünk!