Szomorú felhők közt vonul az ég,
Az eső cseppek könnyeket mérgeznek.
Pereg, hullik, táncol a földre,
Suttogó hangja betölti a teret.
Lemossa vállaimról a súlyt,
Segítő kezet nyújt.
Segít átvészelni nehéz időszakokat,
Eltünteti a rossz gondolatokat.
Az eső éneke fáradt zenéje,
Puhán simogatja a természet rétjeit.
Fűre, virágra érintését hinti,
A friss illatok szárnyalnak körülöttünk.
Éltető nedű hull az égből,
S felhúz engem a mélyből.
Táncot járnak az apróbbnál-apróbb cseppek,
Miket néha-néha megráz egy-egy dörgés.
Patakban futnak a cseppek egymáshoz,
Élőláncot alkotnak a természet fojtó köreiből.
Tiszta zápor mossa le a városi por,
Megújulást hozva minden zárt ajtóhoz.
Eső illat járja át az utcákat,
Eső hangja ringat álomba.
Az eső megnyugtatás számomra,
Megnyugvást hoz a hangos városba.
Ablak mögül nézem, ahogy hullik,
Sóhajtva simogatja a lelkem sebeit.
Az esőcseppek tánca lassan ringat el,
Szívembe csendül egy vágy, mely átölel.
Már nem csak az eső hullik,
Szememből a könnyek záporoznak.
De a gondjaim csak távolodnak,
Nem félek már sírni sem.
Míg az eső dobogása szürkén kopog,
Álmodok egy boldogabb holnapot.
Megtisztítja a lelkem, a fájó sebeket,
Reményt hozva a mindennapokhoz letépett képeknek.
Álmodok egy boldogabb holnapot,
Mely talán sosem jön el.
Nézhetek le, s nézhetek fel,
De nem látom holnapom.
Így hull az eső, gyógyító varázzsal,
Felhők közül áradó csodákkal.
Életet ad a földnek, a színeknek,
Az esőn keresztül érezhetjük, milyen élőnek lenni.
Az eső éleszti a természetet,
Az eső segíti az életemet.
Ázz el néha,
Hogy ne légy egy szenvedő néma.
Tehát állj ki az esőbe néha,
Engedd, hogy érjék a cseppek testedet.
Táncolj a záporban, öleld magadhoz az eget,
Érezd az eső áldását, amelyet sosem felejtesz.