A sok könny a képzeletben
Feljajdul a két kerékben
Mintha könnyem facsarnám ki
Amíg Isten itt megállít
Két határ közt, önmagamban
Felcsendül a bú-ra-hajlam
Oly sok hála, s panasz folyt itt
Mindenem e fölbe bomlik
Talán felszállt, s meghallgatott
Bánatomban vígaszt adott
Talán cél volt, hogy elküldjem
Tisztogatja elhunyt lelkem
Úgy fekszik ott, mint egykor Ő
Fehérebb, mint rajta a lepedő
Némán, mikor szólhatatlan
Kit láttam? Kimondhatatlan.
Úgy követném imám útját
Felemelni szívem kútját
Szent, s hogy el nem érhetem
Biztos kétely reménykednem.