Hétfőnként hajnalban kelek,
Csókra sincs időm, csak megyek.
A metrókocsiban az aszfaltról felszeded
Azt a kis aprót, mert kiszakad a zsebed.
Futok, ázok, gázolok,
Sírok, ások, felmászok.
Leesek, te elkapsz, felállok.
Péntek esténként eljárok.
Nagy a válltáskám, benne álarcok,
Egyikkel harcolok, másikkal vitázok.
Amikor elfogynak, a csapostól kérek,
Készítsen egy újat, valami szépet.
Gyászolok, kiáltok, számolok,
Üvöltök, olvasok, kalibrálok.
Veled vagyok és rád gondolok,
Szürke gondolataimból kilábalok.
Reszketek folyton nyugalmamban,
Izgatottan várlak unalmamban.
Téged hallak a nagyvárosi zajban,
Megtorpansz előttem a bejáratban.
Széttöredezik alakom,
Mindig ugyanazt tanulom.
Ott állsz, rám vigyázol,
Szeretlek, erre mégis megfázol.
Vacog a kezem a negyven fokban,
Izzadok folyton a fagyasztóban.
Fáj a fejem a kenyérpirítóban,
Szárad a hajam a mosogatóban.
Oda megyek ma, ahova akarok,
Önmagam örökmozgója vagyok.
Stacioner rendszereket járok,
Becsukott szemmel is rád találok.