Amikor először találkoztam veled, azt hittem impotens vagy a boldogságra.
Vészmadár gondolat volt,
a teraszon ült azon a tavaszi napon és a tollait igazgatta.
Valami megakadhatott a torkán, szótlan volt.
Egy szuicid könnyezőpálmára emlékeztetett a szemed,
amiről a tetoválóm mesélt, amikor a mellkasomon ült.
Olyan nagyra növesztette a lombját,
hogy kéthetente levetette magát a polcról.
Ilyen volt néhány puskalövésnyi pillanatban,
de már tudom, hogy a csönd esztétikája herélt ki ideiglenesen,
tudom melyik dalra vesztetted el a szüzességed
szóval vagy, aki vagy
még akkor is, ha már inkább bükkfa a szemed
és akkor is, ha az egy szörnyen rossz szám volt,
mert vagy
és boldog is.