Csend borítja a tájat,
Szél simogatja a fákat,
Kis levelek integetve,
Röpködnek a fellegekbe.
Öreg ablakon beoson
egy kíváncsi falevél,
s egy ásítozó kiscicának,
hosszú mesét mesél.
Apró, pici koppanások
Törik meg a csendet.
Esőcseppek szaporán,
itatják a földet.
Az a morcos, szürke felhő,
egyet gondol, s tovább áll.
S vele együtt, egy kis levél,
a távoli messzeségbe száll.