Igaz boldogság
Az ember számtalanszor eltűnődik életében,
Az igazi boldogságot mégis hogy lelhetné meg.
Tán nem is kellene keresni oly áhítattal azt,
Tán nem is bonyolult dolog, melyből keveset kaphatsz.
Tán nem is pénz, hatalom vagy a nagy becsvágyó hírnév,
Tán nem az anyagi javak melyből mindig csak kell még.
Tán nem ezekben kellene folyton keresnünk mindazt,
Mely szívünkben békét, orcánkra boldogságot fakaszt.
Mindig az emberi természet része volt és lesz is,
Ha másnak valami megvan, az kell egyből Nekünk is.
Féltékenység és erős gyűlölet kell úrrá bennünk,
Jaj, olykor mily gonosz ostobaságra kerekedünk.
Álljunk meg egy percre, hallgassuk meghitten a csendet!
A Csend többet ad Nekünk annál, mint nyugodt perceket.
Többet, mint, amit Te valaha el tudtál képzelni.
Néha állj meg egy pillanatra, és kezdj el fülelni!
Oly apró, mégis fontos dolgokban meglelhetjük azt,
Mely minden emberben egy kicsiny boldogságot fakaszt.
Reggelente a Nap, mikor megsimítja orcánkat.
A madarak lágy hangja, mely körülveszi a házat.
A tavaszi orgona, a virágok sokasága,
Mi reggeltől tündöklik a Nap szelíd sugarában.
A holdfényben csillogó hegytető egy esti sétán,
A tücskök éjjeli koncertje, mit hallgatok némán.
A csörgedező patak csillogása a napfényben,
A halaknak vidám játéka a folyó vizében.
Az erdei bölcs bagoly halkan szóló huhogása,
A szép gólyapár ki társát minden évben megvárja.
A szivárvány fent az égen egy hatalmas eső után,
A zöldellő rét és a fák a téli hideg után.
Mindenkinek megvan a maga egyedi szépsége,
Mindennek megvan a maga különlegessége.
Minden rossz dolgot követ egyszer majd valami jó,
Télen a fák levetik ruháikat, de jön a hó.
Befedi a fehér vastag dunyha az egész tájat,
A gyerekek ekkor vidáman hócsatázni járnak.
Ha észrevesszük mindennek csakis a jó oldalát,
Könnyen elnyerhetjük a békét s így lelkünk nyugalmát.
A boldogság nem is egy látható, megfogható tárgy,
Kincset érő vidámság mit tartogat a nagyvilág.
A gyermekek önfeledt kacagása, dalolása,
A legelső pillanat, mikor meglátja családja.
A családi vidámság és az önzetlen szeretet,
Melyért hálásak vagyunk, hogy ez mind minket körül vesz.
Olykor megbotlunk utunkon és nem találjuk helyünk,
Az nagyon fontos, hogy mások segítségére legyünk.
Amit elvárunk másoktól, adjuk hát mi is mind meg,
Te is boldog ember leszel, ha másokon segítesz.
Az ember néha eltéved az élet erdejében,
De az nagyon fontos, hogy bízzon az igaz hitében.
Öntudatlanul áll ott magányosan egymagában,
Valami mennyekből jövő reményre, fényre várva.
Tudd meg, ha azt hiszed is, soha sem vagy Te egyedül,
Valaki mindig ott lesz majd, s segítségedre szegül.
Tudd, hogy minden rosszat, mindig valamilyen jó követ,
Néha lent kell lennünk, hogy értékeljük e perceket.
Az igaz boldogság lehet a vigasz valaki által,
Ki törődik Veled, s sose áll Neked bajban háttal.
Az emberi ölelés, melyet minden nap kapsz mástól,
Fogadd meg, hogy Te is odafigyelsz másokra mától!
Lehet az foglalkozás vagy valamilyen más hobbi,
Mit örömmel teszel, szereted naphosszat csinálni.
Egy megvalósult elképzelés, egy hatalmas álom,
Melyért sokat küzdöttél, hogy valósággá váljon.
Kövesd hát álmaidat, bárki bármit is mond Neked,
Mert csak ezek a dolgok azok, mit igazán szeretsz!
Az igazi boldogság ott rejtőzik álmainkban,
Légy hát bátor és erős, s tárd fel hát a nagyvilágnak!
A boldogság nem más, mint a körülvevő barátok,
Kik sokszor segítenek máshogy látni a világot.
Légy hát Te is ilyen segítőkész, önzetlen barát,
Ki egyben vicces s mosolyra csalja az ember arcát!
Az anyai mosoly, melyet mi mind oly jól ismerünk,
Csak becsukjuk a szemünk, s máris ott terem Ő Nekünk.
Egy aranyos dicséret melyet a családodtól kapsz,
Ez egyúttal önbecsülést és önbizalmat adhat.
A boldogság egy fogalom, egy érzelem mely eltölt,
Oly megnyugtató érzésekkel mely nap mint nap feltölt.
Mindenben meglelhető, csak gondosan figyelnünk kell,
Minden pillanatban ott van, s ez jóérzéssel tölt el.
Az igaz boldogság tehát nem egy bonyolult dolog
Ha másokkal folyton jót teszel, mindennap megkapod.
Ott van ez, mind körülötted nyisd ki hát a szívedet!
S akkor az igaz boldogságot biztosan megleled!