A madarak csicsergését hallgatom,
S gondolkodom Kedves, a múlton.
Gondolataimat fékezni képtelenség.
Foglalkoztat, hogy kísérsz-e még az úton.
Hiányzol, tudod, a buta kis dolgaid.
Sokszor villan be egy emlékkép,
Eljátszom velük kis világomban.
Olykor csúf, olykor meseszép.
Szerettük mi egymást, úgy igazán?
Szerettél te engem valaha, Kedves?
Bárcsak tudtunk volna jól szeretni,
Mert ez oly ritka, oly különleges.
Kínoz a csend, felemészti a lelkem.
Vajon, te is gondolsz rám olykor?
Hiszed, hogy ez lehet még igazi?
Értelmet nyerhet még-e verssor?
Oly sok kérdés, mire nincs válasz.
S a távolság mely éket ver köztünk.
Egyre nagyobb, oly tágas, s lassan,
Minden odavész, miben egykor hittünk.