Már semmi sem a régi,
A hajunk is a földet éri.
A fatuskó sem elég barna,
Dolgozni már senki sem akarna.
A világ fakul, úgy fakulunk mi is,
Az érzést húzza ki belőlünk kis
Alkalmakkal amik már nem jelentenek semmit,
Hisz mindenki rég feladta, elég volt ennyit.
Országok égnek világszerte.
Mindenki azt kérdi: ki kezdte?
De nem mindegy, hogy mi volt, vagy ki,
Ha a végén már nem lesz kit kérdezni?
Az ember csak panaszkodik.
Küldhetik akármerre a harckocsit.
Baj? Az addig lesz amíg élünk,
Talán mert sosem elég, vagy azért mert félünk.
Még mindig semmi sem a régi,
A halál a jó embert is utoléri.
És kezdhetsz te magaddal akármit,
Sosem javíthatod meg az emberiség hibáit.