Volt egy legény, útra kelt,
Ludat lopni indult.
Anyja integette el,
De nem sokat búsul.
Hej, mivelhogy az anyja
Küldte ludat lopni,
S jobb ez, mint másik libát
Feleségül venni.
Járt, keresett a legény:
Kinek van szép ludja?
Lám, akinek nagy, kövér,
Lakat alatt tartja.
Hej, nem lenne akadály,
Ha csak lakat lenne,
De a kutya megugat,
Ha közel merészkedsz.
Keres tovább a legény,
De nehéz a sorja:
Egyik sovány, másiknak
Beteges a tolla.
Hej, a kocsmáros ludja
Jó lenne talán, ha
Nem őrizné, vigyázná
kocsmáros úr lánya.
Ott a lúd, de el kéne
A leányt is lopni:
Nem lehet olyan nehéz
Deréknál fölkapni!
Hej, nem lenne akadály,
Ha csak nehéz lenne,
De szíve lakat alá
Lett sajnos helyezve.
Sej, biz az nem akadály,
Csupán ki kell nyitni!
– Hívja a lányt a legény,
S nem kell kétszer szólni.
Legény, leány, meg a lúd,
Szép sorban így mennek,
De nem érnek hazáig,
Csávába kerülnek.
Hej, a kocsmás kinézett
Ablakán és látta
A ludat, lányt legényt, hogy
Szöknek, s jött a lárma!
Egész kocsma házanépe
A nyomukba lódult,
A falu többi népe is
Kapujába tódult.
Hej, a legény bátran állt,
Nem esett zavarba:
Elmondta, hogy ő a lányt
Megkérni akarja.
A kocsmáros megörült,
Mert nem volt még kérő,
S a lány pártában marad –
Jaj, mennyit félt ettől!
Hej, ha boldog mindenki,
Vissza a kocsmába!
Töltődjön a legjobb bor
Az összes kupába!
Sej, a legény hazaért,
Az anyja is örült:
Lett ludja és a lopás
Végül jól sikerült.