Kicsi volt még mica cica,
s az út szélén hagyták,
szó szerint a szűrét kirakták!
Annácska ekkor arra járt,
hiszen ő,iskolába járt,s éppen
hazafelé tartott, amikor hangos
hangot hallott!
Mijáú-mijáú, így sírt a kis cica,
az út melletti bokorban,az
ibolya is ott nőtt ,szép csokorban!
Annácska meglátta mica cicát,
aki rögtön oda szaladt hozzá,
s két lábra állva puszit adott neki!
Rögtön megszerették egymás,de
mit mond majd az anya,ha cicát
viszek haza!
S ekkor eszébe jutott az ibolya,
szedett is belőle jó nagy csokrot,
így anya talán nem lesz morcos!
Elindultak szépen haza,mica cica
s Anna, nyitva is az élés kamra,
tejet hozott rögtön Anna, s a cica
úgy nyalta!
Anya,nézd! A bokorban sírt szegény
s oda futott elém. Tessék anya, ibolya
csokor neked,ugye nem mérges a szemed!
Annácska kincsem, az orvoshoz vidd el!
Aztán mosdasd meg,s ha szeretnéd a
tiéd lehet,már adtál is neki nevet?
Mica cica ,igen anya, induljunk a
doktorhoz hamar, aztán a cica megfürdik
s veszünk neki ágyat,s ő őrzi majd a házat!
Tudom anya,ő nem kutyus, de cica létére
nem butus,majd nyávog ha jön egy idegen,
anya,ugye jó lesz neki idebent?