A napsugarak dárdaként döfik át a pamutfelleget,
A selymes fény játszadozva telepszik meg testeden,
A mögöttünk hagyott múlt karját nyújtva integet,
Félénken leül közénk, akár egy pimasz kisgyerek.
Ám a távolban messze megjelenik egy homályos sziluett:
A jövő.
Egy titkos rend elfeledett prófétája: ismeretlen rettenet.
Magamhoz húzlak, így az árny már nem is olyan lelketlen,
A remény, amit adtál eltölti testem, lelkem, szellemem.
Nagyon pozitív, reményt adó vers. Gratulálok!
József