Sír az utca, egyre csak sír,
Otthon melege így még jobban hív.
Tűsarkúm kopog az úton, egyre csak kopog,
Sietek vagy tán szaladok ha tudok.
Fúj a szél, egyre csak fúj,
Játéka olykor hajamba túr.
Sötét a környék, egyre csak sötétebb,
Ha elvesznék a kötelet nyakamra kössétek.
Szívom a cigit, egyre csak szívom,
Nevemet az éjszaka egére írom.
Messze a reggel, egyre csak messzebb,
Fontos, hogy úgy éltem ahogy tetszett.