,,Szelektálj, figyelj, koncentrálj, legyél a legjobb!”
Ezeket és még hasonlókat hallgattam egykor apámtól.
Azt akarta, hogy mindig a toppon legyek,
Mégis eddig képtelen voltam neki címezni egy verset.
Igyekeztem, csak egyre erőltettem a dolgot,
De egyszerűen képtelen voltam összehozni pár apró sort.
Kell az ihlet, de mellette az erő is,
Mégis irtózatosan nehéz ezeket a szavakat mondatba ölteni.
Ne haragudj, hogy eddig nem írtam, mert nem mertem,
Azt akartam, hogy te kapd a legfennköltebb levelet.
Ízlésed mindig is kifinomult volt,
Szemeid mindig kiszúrtak a minőségi árut.
Az a lány akarok lenni, akire mindig is vágytál,
Aki minden ranglétra tetején mászkál.
Az, akinek megvan a lehetősége választani,
Nem az, akinek egy kézsége van: halogatni.
Tudom, hogy figyelsz rám mindig ott fent,
Míg én a hétköznapokban szenvedek idelent.
Miért ilyen nehéz? Olykor, bárcsak itt lennél,
Sokszor elgondolkozom, hogy te most vajon mit tennél.
Bárcsak el tudnál látni néhány jó tanáccsal,
Szólj rám ha rossz vagyok: olyan apásan!
Terelj le a rossz útról gyorsan,
Néha félek, hogy mióta nem vagy, csak rossz döntéseket hoztam.