Bedobtam a lelkem a tűzbe,
Tisztítsa annak vérvörös lángja
Legyen makulátlan, csillogó gyémánt
Nem csak bújdosni jött egykor a világra.
Ragyogni is kívánkozik néha,
Vakító fényekben pompázni
Elég volt a földről felpattogó
Porszemek fátylában járkálni.
Ìgy könnyebb lesz a szìvem is remélem,
tisztább lelket adhatok neki
bánatát már úgy sem vethetem le,
hát boldogabb ha társal cipeli.
“Lélekmosás” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Judit!
Kedves vagy, köszönöm!
Minden jót kívánok viszont neked is!
Üdv, Alexandra
Kedves Alexandra!
Nagyon szép vers! Kívánom, hogy múljon el szíved bánata, legyen nagyon boldog életed!
Szeretettel
Judit