A Híd
Átkelve a hídon, két rész között,
A múlt és a jövő találkozott.
Víz alatt susog a csendes folyó,
Fent a felhők új utat mutatnak.
Hídon járok, merengő léptekkel,
Múltnak árnyai kísérnek csendesen.
Holnap homályos, mint az esti köd,
De a hídon át mégis új remény köszön.
Átölel az idő puha szárnya,
Fény szűrődik a várakozásba.
Átkelve a hídon, két part között,
Bízva, hogy a holnap szépet hoz életünkbe.