Kerék alá került a kép,
Rá diókat festett, elénk
Mozsár morzsolt várat,
Az Építész is belesápadt.
Rózsaport letörlő ronggyal,
Kútba esett sejlő sóhaj,
Csigalépcsőn csészealjak:
Fehér csontok, törve vannak,
Vak toronyba vezet, nincsen
Ablaka és mégis innen
Ugranak az álmok: végük,
Így állunk most, és nézzük.
