Besüt a nap az ablakomon és hirtelen túl szűk a testem
Mezítláb, szoknyában a hideg betonon
Végtelen beszélgetések a fák között táncoló
fényben, lábujjheggyel kapaszkodva a
csúszós sínekbe
Van egy kanyar a normafai kisvasút vonalán,
ott akarok állni most,
ahol a bőröm határvonala elmosódik
Ott akarok állni most, egyedül, vagy
valakivel, aki érti, vagy érzi, vagy csak valamit
felfog abból a szélből, abból a kanyarból, a
kilátásból, a sárga köpenyemből, ami egyszer rajtam volt és
a vállig érő hajból, amiből azt hiszem,
mára egy centi sincs a fejemen.
Drága Aquilla! Mindegy, két ellel sikerült, de megerősítem, te SAS vagy, legyél is az, HAJ NÉLKÜL is még mindig ERŐS vagy,
mert egy remek verset írtál! Ez adjon erőt, sokat írj, ilyen kicsit sejtelmesen, de mégis sokatmondóan! Majd ettől minden rendbe lesz!
ERŐT Kívánok neked!: Szeretettel:GUSZTÁV