Néha úgy érzem, semmi vagyok
Színtelen, szagtalan, megfoghatatlan
És akkor, abban a percben lelkem sincsen
Üres vagyok, gyógyíthatatlan.
Lebeg bennem a levegő
De én csak a lendületét érzem
Ahogy fel-le csapong a kietlen
Tervekből font belsőm ürességében.
Olykor talán elhagyom a testem
Csak szememfénye marad arcom üregében
S míg a vándor szellem megnyugvást talál kint
Világít a könnycsepp, gyenge melegében.
