Az erdő közepén
Lelked legmélyén
Csak állsz némán, tehetetlen.
Minden porcikád remeg szüntelen.
Vársz…, hogy jobb legyen.
De elsüllyedsz teljesen.
Minden oda lett, menthetetlen.
Csak állsz remegsz meztelen.
Sose lesz elég teljesen, hisz
Más vagy mint kellene.
De nincs semmid ellene.
Tűrsz vagy futsz!
Ketten vagy egyedül?
A világ ellen szemtelenül.
Kisemmizett angyalként lelketlenül.
De minden elvárásnak szertelen
állsz némán, reménytelen.
Álmoktól szabadulni kénytelen.
Mert így lehetsz valaki, aki szerintük kellene.
Élettelen, lelketlen, álmatlan marionett
